- Üdvözöllek a mahgar.gportal.hu Szkíta-Hun-Magyar Ellenállásának honlapszerkesztőségétől. Most újra fel lett kapva a neved a nemzeti oldalon belül, a Jobbik feljelentést tett ellened egy novemberi cikked kapcsán. Miket sérelmeztek pontosan és szerinted miért tárták az ügyet bíróság elé?

- Én is üdvözöllek. A Jobbik vezetősége becsületsértésnek s rágalmazásnak véli azokat az erős kritikáimat, amelyeket novemberben fogalmaztam meg ellenük, Eszes Tamás halála után. Kötelességemnek éreztem egyrészt Tomi barátom ügyét s halálának körülményeit a nyilvánosság elé tárni, mert Juhász Oszkár jobbikos polgármester színjátéka számomra vérlázító volt, ő lehetetlenítette el Tomit, mert a sikertelen próbálták őt megvesztegetni. Kiborult nálam a pohár. Másrészt a Jobbik párt vezetősége, amiket 2008 óta művel az a nemzeti eszme megszégyenítő megalázása. Ennyire látványosan opportunizálódni a magyar zászló egyértelmű cserbenhagyásával egyenlő, véleményem nem áll magányosan, sőt egyre többen s többen ábrándulnak ki a pártjukból, valamint az egész demokráciának nevezett illúzióból. Értetlenül állok a feljelentéses jelenség előtt, hiszen egy novemberi cikkemről van szó, amit ők is elolvastak közvetlen a megírása után, miért pont most, következő év áprilisában történt meg a feljelentés? Ráadásul az igazság szolgálatában írtam meg a soraimat, száraz tényekkel, semmilyen nemű ferdítés nem honol benne. Valóban kemény szavakkal s stílussal bírálom őket már egy ideje, azonban ez nem a becsület sértése, hanem szabad véleménynyilvánítás. Ehhez pedig mindenkinek joga van, amíg nem sérti meg a valóságot. Ők ezt már jópárszor megtették. Leügynöközték Kovács Gézát, Eszes Tomit s engem is. Még sem tettünk feljelentést, mert azzal okot adtunk volna arra, hogy van valóságalapja a vagdalkozásaiknak.

- Az utóbbi időben nagyon eltűntél a politikai életből, az aktív nemzeti oldal képviseletéből. Mi ennek az oka?

- Kiábrándultam teljesen a politikából. Ezt az intézményt feleslegesnek tartom. Évek óta nem nézek híreket a televízióban, nem hiszek a demokratikus álarcban s bojkottálom a banki s vallási intézményt, ez a felismerés egyre csak erősödik bennem. A politikusok nem fognak s  nem is tudnak problémákat megoldani, még akkor sem, ha bekövetkezne az az utópia, hogy sikerülne becsületes, felelősségteljes politikusokat a Parlamentbe juttatni. Egyszerűen nem képesen erre, másra lettek nevelve. Ők csupán törvényeket, gazdasági rendelkezéseket hoznak s háborúkat indítanak, nem csak a szó szoros, szigorú értelmében. Összeesküvés elméletnek tartják hivatalosan a nézetemet, ám az igazság gúzsba kötve, megalázva, összeverve s elhallgatva is igazság marad. Van a királyok trónszékei mögött valami még hatalmasabb, egy láthatatlan háttérhatalom, ami a királyokat drótokon rángatja, mint a marionettbábúkat. Ezek a világ leghatalmasabb bankár kasztú vállalatai, a monetáris világrendszer elitje. Ezek a tényleges uralkodók a demokrácia álarca mögé bújva irányítanak s felügyelnek mindent a világban, ahogy azt az érdekeik akarják s ez az érdek nem más, mint a féktelen profitszerzés, akár a nemzetek, a természet, sőt a bolygó rovására. Ezért kell átalakítani az emberi társadalmakat birkanyájjá átalakítani, ahol a birkák bégetve állnak a futószalagon a feldolgozásukat várva, nyírják s levágják őket. Ez természetesen vad, általános elégedetlenséget váltana ki az emberekből, ha reájönnének mi is a tényleges helyzet. Így el kell ezt takarni valamivel s mi mással lehet jobban, mint a színházi függönnyel. Nem képesek sajnos az emberek a függöny mögé látni s elhiszik ezt a színházat, ezt a cirkuszt, amivel minket etetnek s mérgeznek. Íme a demokrácia, ahol megadják nekünk a szabadság, a választás illúzióját négy évente, azonban tulajdonképpen csak a világot uraló elit emberei közül választhatunk. Az egyébként is szándékosan szétosztott, agyonklikkesített társadalmakat még jobban széthúzzák az oszd meg s uralkodj elven, hogy még mesteribb legyen a hatalmuk biztosítása, ha pedig ez nem volna elég, akkor a kezükben korlátlanul összpontosuló, fegyverként használt média materialista, hazug szemétjeivel félrevezetik az embereket s az erkölcsi szellemi értékrendjüket teljesen elkorcsosítják, lezüllesztik. Minden országgyűlési párt a zsebükben van, aki pedig nem, azt nem engedik a hatalom közelébe, azt szisztematikusan ellehetetlenítik. S az emberek még is azt hiszik itt Magyarországon, hogy a Jobbik majd megváltóként rendet tesz, pedig az az igazság, hogy ők is részei ennek a gépezetnek, ők sem különbek a többi pártnál, ki van nekik is adva mit tehetnek s mit nem. Tehát a Jobbiknak nem az érdeke, nem lehet az érdeke a nemzet problémáinak megoldása, nekik is csupán csak a profit számít, az hogy bekerülhessenek minél nagyobb számban a Parlamentbe. Ezt lehet akár tagadni is, ám csak saját magunknak hazudnánk. Kérdem én: mit tettek le ők a Haza asztalára 2010 óta, amelyek valóban szolgáltak annak a felvirágzását? Semmit s nem is fognak. Nem is tudnak s nem is akarnak. Amíg létezik ez a demokráciának nevezett színház, ez a pártok cirkusza, amelyben a politikusok az állam irányítói, addig nem is lehet semmilyen komoly haladást, változást elérni. S az emberek nem képesek kilépni a demokrácia elavult, fejlődésnek gátat vevő medréből, annyira beléjük idegződött, hogy nincs más megoldás, hogy nem képesek más, sokkal emberközpontúbb társadalomban gondolkozni. Ezért ábrándultam ki a politikából s bojkottálom ezt az intézményt. Ez az oka az eltűnésemnek. Ám ettől még nem léptem ki a nemzeti ellenállás berkeiből, csupán figyelek s szemlélődök, várva arra, hogy egyszer valamit lépni kell nekem is. Még nem látom elérkezettnek ezt az időt.

-  Mi a megoldás a demokráciának nevezett színházi komédiára, hogy kilépjünk belőle és milyen társadalmi rendszerre kellene berendezkedni?

- A demokráciát le kell dobni magunkról, mint egy kivedlett bőrt vagy, mint egy megunt láncot. Csak korlátoz minket a szellemi kiteljesedésünkben, önmeghaladásunkban. Ez egy hosszadalmas munka s feladat, az emberi elmékben kell együttesen a forradalomnak kiérlelődnie. Ez csak akkor lesz lehetséges, ha azokat a társadalmi dogmákat, amelyeket belénk neveltek, képesek vagyunk magunkban elvetni s tévesnek ítélni. Azonban amíg az emberek otthon szórakoztatónak találják a szappanoperákat a tévében, amíg önző, materialista vágyakban tobzódnak s amíg elfogadják ezt a globális bérrabszolgaságot, mondva hogy nincs jobb lehetőségük, addig nem robbanhat ki a fejekben a szellemi forradalom, pláne nem együttesen. Tudunk kell, hogy valamennyien különlegesek, egyéniek s megismételhetetlenek vagyunk. A különlegessé válás folyamata egy egész életen át tart. Tudásunk birtokában társak vagyunk az emberi fejlődésben, a különlegességek pillanataiban, a nevelés folyamatában, a legfontosabb nap sikerében vagy csupán egy örök élmény átélésben. Ugyanakkor itt az ideje végre belátnunk, hogy a rendszerekben való gondolkodás elengedhetetlen része kell, hogy legyen az életünknek. Egy nagy egész rendszer, egy organizmus részei vagyunk s ha nagyobb szemszögből akarjuk látni, akkor azt láthatjuk, hogy mind az univerzum részei vagyunk (azt is jelenti: uni: egy, verzum: változat). A jelenlegi társadalmi rendszer részei mi vagyunk. S ki tud változtatni a rendszeren? A rendszer részei azáltal, hogy kapcsolataikat megváltoztatják s átlátják, hogy milyen az egész hálózat valójában, annak gyengeségeit észrevenni s megoldani a problémákat s a rendszer változni fog. A jelenlegi emberi rendszerekben pedig be kell látnunk, hogy a leggyengébb pont a pénz. A pénz pedig annyira túlindividulizálta, opportunizálta az emberiség lelkületét, mint ahogy a méreg hat egy szervezetre s ez előbb-utóbb halált okozna. A nemzet egy küldetésegység az egyetemesen belül, amivel az emberiséget kell szolgálni. Az egyén problémái eltörpülnek egy közösség, pláne egy óriásközösség, a nemzet problémájához képest, viszont a közösség csak boldog s szabad egyénekkel lehet sikeres hosszútávon. Biztosítani kell az egyénnek s a közösségnek is a szabadságát s jólétét, ami a világ egyik legnehezebb munkája, ám az sikeres eredmény mindig megértté teszi a küzdelmet. Az ország társadalmainak virágzó működése pedig óriási motivációkra képes egy állam fejlődésében. Nagy tetteket csakis szabad s lelkes egyének vihetnek végbe. Azok a hazafiak, akiket az ősi nyelv, a történelmi hagyományok, az anyagi együttműködés s a sorsközösség szelleme köt össze, megmenthetik a nemzetet. Amidőn egy nemzet elveszíti az irányt s a nép önző célok után rohan, akkor a nemzeti élet etikai alapja szétesik. Társadalmi viszályok, gazdasági nyomor s politikai ellentétek veszéllyel fenyegetik a nemzetet. Ezért nagyon fontos a nemzetnevelés fogalom törvénybe s hétköznapokba iktatása, amelyet a média nemzeti kezekbe való vételével tudunk elkezdeni. A nemzetnevelés a nemzet egészét átjáró elv, amely középpontjában a nemzeti nyelv, irodalom, történelem s művészetek intenzív elsajátíttatásával az összkollektív nevelés révén kíván a tanulókban, a jövendő felnőttekben ragaszkodást kialakítani az adott ország földjéhez, lakóihoz, kifejleszteni bennük az együvé tartozás, a közös érdek tudatát. Célja, hogy az ország lakosainak minél nagyobb része elfogadja az ország előtt álló legfőbb célokat, feladatokat, fejlesztési irányokat, a történelmi küldetést s ezek érdekében tudatosan tevékenykedjen. A nemzetnevelés legfontosabb célja az ország lakosainak spontán együtteseiből a nemzet létrehozása, nemzetté nevelése. Az emberiségnek egy nemzetet megtartani, sajátosságait mint ereklyét megőrizni s szeplőtlen minőségében kifejleszteni, nemesíteni erőit, erényeit s így egészen új, eddig nem ismert alakokban kiképezve végcéljához, az emberiség feldicsőítéséhez vezetni… kérdem én: lehet-e ennél tisztább érzés? Mert ez egy nemzet történelmi hivatása globális keretek között, ennek szabad, hogy motiváljon minden egyes élő nemzetet. Így hangsúlyozom: a nemzetnevelést újra a legfontosabb pontok között kell megvalósítani a nemzetépítés munkájának napirendjei között. Szellemi megújulás, nemzeti identitás után pedig a társadalmak képesek bármilyen kitűzött feladatot elérni, vezesse is útjukat bármilyen gránitkemény vagy ólomnehéz munka.

- Szerinted mi akadályozta meg eddig ezt a folyamatot, ahogy te nevezed, ezt a szellemi forradalmat és az átalakulást?

- Vallom, hogy a nagy nemzeti feladatok megvalósítására új nemzedékre van szükségünk. Ha Magyarországnak a közelmúlt eseményeit itt bizonyos történelmi távlatból vizsgáljuk, azt hiszem velem egyet miden nemzettestvérem megállapíthatja, hogy e nemzedék más lett volna, gerincesebb, becsületesebb, ha magyarabb lett volna. Ha jogászkodás helyett gyakorlatibb lett volna s akkor az események nem úgy következtek be volna, ahogy bekövetkeztek. A nemzetnevelés szempontjából új irányra van szükségünk. Ha mi nemzethez lojálisak politikai előadásokban az valljuk, hogy értékes nemzet vagyunk, akkor kérdezem én, hogy ezeket az értékeket miért nem kovácsoljuk tökéletessé? Megvallom, én is azt tartom, hogy értékes nemzet vagyunk, amely arra hivatott, hogy államot fenntartson, kiépítsen, magasabb nemzeti kultúrában éljen, s vallom azt, hogy e nemzetben őserő s tehetség honol. Ha ezt megállapítjuk, akkor csak egy kötelességünk lehet, ezt a nemzetet nevelni, tökéletesíteni, mert ha ez a nemzet műveltebb lesz, akkor nem csak ezt az áldott földet fogja jobban megmunkálni, az iparágakat jobban tökéletesíteni, avagy a magyar állam szempontjából lesz tökéletesebb állampolgár, hanem olyan erőtényező fog összehalmozódni ebben az országban, amely automatikusan szét fogja törni azokat a bilincseket, amelyeket reánk raktak.

- A demokrácia intézménye a Jobbik táborának elfogadható intézmény, részt vesznek benne és támogatják. Hogyan kellene szerinted tudtukra adni, hogy az ő pártjuk is csupán egy illúzió?

- Magyarországnak nagy történelmi lépést kell megtennie, átugorva az elavult feudalizmust, a tömeggyilkos kommunizmust s a liberális kapitalizmust. Valami újat kell létrehozni a demokrácia álszent köntösét levetkőzve. Meseszerű, utópisztikus célnak pedig ezt nem szabad s nem is lehet felfogni, egyszerűen csak az a dacos, elszánt bátorság kell ehhez, hogy merjünk nagyobbak lenni. És szabadabbak. A demokrácia szó jelentése, a népuralom, soha nem volt megvalósulva Magyarországon, sőt mindig a kommunizmus előfutárai voltak ezek a demokratikus berendezkedések. Khon (alias Kun) Béla, Rosenfeld (alias Rákosi) Mátyás vérvörös teljhatalmai előtt egy szóban demokratikus kormány munkálkodott, milyen érdekes, hogy végül gyorsan megszűnt ez az állapot. Jelenleg sincs demokrácia, erről a nép háta mögött megírt rózsadombi paktum, a világkormány tervét segítő Európai Unió s a fű alatt aláírt liszaboni szerződés gondoskodik.  Ez a világrend, amelyben élünk rohad, haldoklik, a semmibe vezet, ez a monetáris világdiktatúra élhetetlen s igazságtalan. Új korok jobb s fejlettebb eszközöket igényelnek magasabb szellemi létünk kiteljesedéséhez, ez pedig nyilvánvaló, hogy a demokrácia bukásával jár. A kérdés az, hogy maradunk-e az irányított birkanyáj bégető tagja, akik követik a pajeszos-kaftános juhászt... vagy a szolgaságunk büszkén levedli a nemzetünk s kitör az értelmetlen ürességből? A monetáris pénzdiktatúra rendszere bukásra van ítélve, törvényszerű, hogy a gazdasági fluktuációja ide fog egyszer, talán hamarosan vezetni. A pénz adósságból keletkezik. Mit csinálnak az emberek, ha adósságban vannak? Elmennek dolgozni, hogy kifizessék. De ha pénz csak adósság útján jöhet létre, hogyan lehet a társadalom adósságmentes? Sehogy, s éppen ez a lényeg. A vagyon elvesztése miatti félelem, a kétségbeesett igyekezet fennmaradni, az állandó adósság s infláció az elkerülhetetlen hiánnyal együtt a pénzügyi rendszerben, melyet a soha vissza nem fizethető kamat hoz létre, folyamatban tartja a bér-rabszolgaságot, amelyben milliók tapossák a mókuskereket, egy birodalmat tartva fenn, melyben csak a csúcson levő elit profitál igazán. Kinek dolgozol valójában? A bankoknak! A pénz bankokban születik s végül oda is áramlik. Ők az igazi mesterek, az általuk támogatott vállalatokkal s kormányokkal együtt. A fizikai rabszolgaságban az embereket lakatni s etetni kell. A gazdasági rabszolgaságban az emberek magukat lakatják s etetik. Ez az egyik legszellemesebb csalás, amit társadalmi manipulációra kitaláltak. S e rendszer lényegében egy láthatatlan háború a lakosság ellen. Az adósság egy fegyver, mellyel nemzeteket hódítanak meg s tartanak rabszolgaságban s a kamat az elsődleges muníció. Valamint fontos tudni, hogy a meglévő pénznemnek az összes forgalomban levő kibocsátott pénznek  a mennyisége ad értéket. Mivel pedig a pénzkibocsátás egyre jobban, gyorsabban, megállítatlan mutatókkal felfelé tör a kamatok miatt, ezért egyre értéktelenebbé válik a pénz. Ezt hívják inflációnak, ami valójában egy rejtett adó. Ördögi kör a monetáris rendszer, amiből az ő játékszabályaikat alkalmazva soha sem lehet kitörni. Mint egy levedlett bőrt, el kell hagyni ezt a totalitárius világrendszert, mely az emberiség szellemi s fizikai fejlődését akadályozza, márpedig a feudalizmus, a kommunizmus, a nemzetiszocializmus s a kapitalizmus alapjai is a monetarizmus. A legszörnyűbb az egészben azonban az, hogy a demokrácia ennek a cionizmusnak a maximálisan hatékony álarca, amely a világot kolonizálja a monetáris eszközökkel bebörtönözve a gyarmatokat s nem hagy nekik többé kiutat. A megtévesztett lakosság hatalmas része pedig elhisz nekik feltétel nélkül mindent. Az a társadalom, amelynek politikai berendezkedése lehetőséget biztosít egyének vagy csoportok számára hatalmi ambícióik érvényesítésére, illetve amelyben a politikai döntési mechanizmusok teret engednek eszmei, ideológiai, vagy bármilyen más alapon a legfőbb hatalom részérdekek mentén történő opportunista kisajátítására, az bizony nem nevezhető cseppet sem demokráciának, népuralomnak. Az úgynevezett polgári, pruláris demokráciákban a hatalomgyakorlás a pártok működésére alapozott politikai intézményrendszerek keretei között zajlik. Az állami intézmények fölötti rendelkezési jognak, a legfőbb társadalmi hatalomnak a megszerzésére a parlamenti választásokon való sikeres szereplés révén van esélye az arra aspiráló személyeknek, a politikusoknak. Ebbe a döntési s egyben hatalmi pozícióba meghatározó módon csak a pártok által kiválasztott s támogatott, ezért azoknak teljesen elkötelezett, önjelölt személyek kerülhetnek olyan módon, ha ennek a lehetőségét a választásra jogosult állampolgárok törvényben meghatározott százaléka a leadott voksaival számukra megteremti. A pártok a választópolgárok számára az állam s a társadalom jövőbeli funkcionálására vonatkozóan az esetek többségében konkrét részleteiben is meghatározott alternatívákat kínálnak. Egyértelműen így van ez, a magukat "program pártokként” meghatározó alakulatok esetében, ám alapvetően ez a meghatározója az inkább ideológiai alapon szervezett pártok hatalomszerzési technikáinak is. A pártok által kínált, konkrétumaikban is meghatározott, a társadalmakat s az osztályokat direkt megosztó alternatívák valamint közülük a közjót leginkább szolgáló alternatíva kiválaszthatósága a többpárti demokráciák többek közti hibás alapvetése. Racionális érvekkel cáfolhatatlannak tűnik az a gyakorlati tapasztalatok által is igazolt megállapítás, mely szerint a pártok által csábosan kínált, a társadalom jövőjére vonatkozóan konkrét elemeiben előre meghatározott pozitív cselekvési alternatívák a valóságban nem léteznek. Az időbeli kényszerű változtatás igényeit figyelembe véve, amiről az alternatívák tekintetében egyáltalán beszélni érdemes, az a legkülönbözőbb szintű társadalmi alrendszerek jó működéséhez szükséges, jó döntések feltételeinek megteremtése vagy e feltételek megteremtésének elmulasztása. Egy rendszer hibás vagy hamis alapvetés szellemében történő működtetése törvényszerűen végződik a rendszer működésének előbb-utóbbi kudarcával. Ezen a hibás alapzaton nyugvó hamis demokratikus paradigma, a pártok közreműködésével zajló kollektív szemfényvesztés s manipulálás teremti meg a feltételeket az állami intézményrendszer s a társadalmi folyamatok irracionális működéséhez, ezeknek az irracionális folyamatoknak az állandósulásához s elmélyüléséhez.  A "demokráciánál nincs jobb" állításnak, a pártok közvetítésével megvalósuló képviseleti demokráciánál "nem is lehet jobb" változata felelősség el- s áthárító, a társadalmi problémák lényegi elemeit elfedő legújabb kori dogma. A dogma bástyái sajnos erősek s ma még bevehetetlennek tűnnek, mint ahogy bukásukat megelőzően minden korábbi dogmára is ez volt a jellemző. Ám elhullottak, a fejlődést s az önmeghaladást akadályozó falakat pedig mindig áttörték a haladó szellemiség tettrekész cselevései. A hatalom megszerzéséhez a pártok számára szükséges pénz nem teremthető elő, a nyilvánosság előtti pozitív beállítottságú jelenlét lehetősége sem szerezhető meg a cionista tőketulajdonosok támogatása nélkül, akik mint tudjuk a média s a tömegtájékoztatási eszközöket is birtokolják, vagy befolyásuk alatt tartják. Győzelmi esélye egy ma demokratikusnak nevezett választáson így csak annak a pártnak lehet, amelyik programjában nem kérdőjelezi meg a cionista dominanciát, a tőketulajdonosok előjogait s ennek az elvárásnak, megalkuvásnak a párt döntési pozícióba juttatott képviselői is a legmesszebbmenőkig megfelelnek. A tőke s mindenek előtt a multinacionális, off-shore, cionista tőke érdekeinek ilyetén módon történő megkülönböztetett kezelésében, a helyi s a nemzetközi pénzügyi központoknak egy parlamenten kívüli, parlamentek fölött álló magasabb szintű, ellenőrizhetetlen döntési központként történő elfogadásában - ami egyenlő a tőketulajdonosok s a pénzügyi menedzsment társadalom fölötti antidemokratikus státuszának a szentesítésével - a képviselőket még esküvel vállalt kötelezettségük sem korlátozhatja. A konzervatív, liberális, demokrata, szociáldemokrata pártok készek, sőt törekszenek egymás leváltására, miközben a választók számára a lényeg semmit nem változik. A tőke szatellit pártjainak sorába az előzőek mellé mára felsorakoztak az úgynevezett kommunista utód pártok, amelyek a posztkommunista utódállamokban a tőke s annak nemzetközi szervezetei által ismert módon több ország esetében is igen jól helytállnak, sikeresen átmentették magukat a demokráciába.  Itt látszik kristálytisztán, hogy az eszmék s az ideológiák a politikai elit, a tőketulajdonosok hatalmi elitje számára csupán materiális eszközként szolgálnak, valójában nem jelentenek semmit. Az állam hatalmi intézményei egyre jobban felértékelődnek s ezzel párhuzamosan a bürokrácia, a szürke eminenciások csoportja is egyre nagyobb, korlátlanabb hatalomra tesz szert, így nem ritkán a választott képviselők számára is ellenőrizhetetlenné tett tevékenységüket a törvényekben is rögzített jogosítványaik alapján érdemi kontroll s ellenőrzés nélkül végezhetik. A szürke eminenciások, akik az egyre gyakrabban nyilvánosságra kerülő korrupciós ügyek tanulsága szerint nem kis számban a cionista tőketulajdonosok közvetlen befolyása alatt állnak, az ő általuk irányított bürokrácia jelentik a tőke számára a rendszer parlamenten kívüli hatalmi garanciáit. A hatalmi intézmények: adóhatóság, katonaság, rendőrség, államvédelem, bíróságok, büntetés-végrehajtás... központi költségvetésből történő, egyre nagyobb közösségi tőkeforrásokat felemésztő "fejlesztése” mellett fokozatosan, vagy drasztikusan csökken az állam szolgáltató intézményeinek működtetésére fordított központi tőkejuttatások nagysága, amit előszeretettel támogatásnak minősítenek a hatalom képviselői. Az egészségügy, a nyugdíjellátás, az oktatás, a kultúra s nem utolsó sorban a tudományos kutató s fejlesztő munka finanszírozásának önkormányzati hatáskörbe utalása, piacosítása, vagy a demokrácia kiteljesítésének, diktatórizálásának szándékával egyházakra, civil szervezetekre történő átruházása természetesen nem zavarja, inkább szolgálja a tőke s a tőketulajdonosok érdekeit. A környezetvédelem finanszírozása nem illeszthető be az előző felsorolásba, mert központi támogatása szinte minden országban növekszik, ami a közjó károsításának s a közpénzek magántőkévé konvertálásának a háborúkhoz s az azokat követő újjáépítésekhez hasonlóan egy igen hatékony lehetőségét biztosítja. A környezetszennyezés és a háború, mint mérhetetlen üzlet az egyik oldalon, a környezetvédelem s az újjáépítés, mint gigászi üzlet a másik oldalon. A mindennapok valósága nem hagy kétséget afelől, hogy a többpárti, pruláris, parlamentáris demokráciák társadalmi viszonyai között is egy diktatúra, egy kőkemény elnyomó rendszer valósul meg vele, amelyben a nyílt diktatúrákhoz hasonlóan egyszerre van jelen a korlátlan szabadság s az embert nyomorító zsarnokság. Ezt a diktatúrát s a többi, a kényszerű alávetettség állapotát fenntartó diktatórikus hatalmi intézményeket a forradalmunk, a nemzeti szindikalizmusunk gyökeres változtatásai megszüntetheti, nem pedig egy másik igazságtalan rendszerre cseréli le. Sokak s egyre többek számára ismert, hogy a gazdasági s társadalmi folyamatokat a demokrácia színfalai mögött kialakított rejtett kapcsolati szabadkőműves hálók ismeretlen szereplői alakítják a magántőke gyarapodásának s koncentrálódásának minden más érdeket alárendelve. Korlátlan szabadságuk s hatalmuk biztosítása érdekében egyre inkább kiterjesztik a társadalom számukra előnyös hierarchikus rendszerének garanciáját jelentő kényszerű alávetettség állapotát, a zsarnokságot. Igazából nem számolnak ekkor a hatalomgyakorlás lehetséges következményeivel, ön s közveszélyes módon instabillá, egyre kaotikusabbá teszik a cionista világrendszer egészét, melynek részeiként törvényszerűen ők is a működési zavarok akaratlan elszenvedőivé válnak létezésük fizikai s lelki minőségében egyaránt. A globális tőkés társadalom destabilizálódását jelző egyre gyakoribb lokális pénzügyi válságok a szokásos módon a végtelenségig nem kezelhetőek. Nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy a válságok szokásos kezelése is súlyos gazdasági traumákat okoz az érintett országokban s térségekben. A következmények egy határon túl nagy valószínűséggel már semmilyen eszközzel nem lesznek kezelhetőek. Egy olyan csapdában vagyunk, mi szegények s gazdagok, rablók s pandúrok, nemre, korra, nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül, amiből szabadulni csak együtt, nemzetenként van esélyünk. Nem más ez a csapda, mint a hazugság csapdája, ami hol lazábban, hol szorosabban attól a pillanattól tart fogva bennünket, amidőn a sors kegyelme révén elnyert s a társai bizalma által megerősített hatalmat az ember először használta fel önző módon a maga javára, hazug módon elhitetve önmagával s másokkal, hogy az így létrejött hatalom szolgálhat mást is, mint a köz javát. Szolgálhatná a nemzet egészét s ezzel az emberiséget is! Egy dologra részletesen ki akarok történni, a demokráciának a talán leghíresebb állítólagos kiváltságára, a szólásszabadságra. Nem kell sokat ecsetelnem a kérdéskort, hogy átütő megállapítást tegyek: a szólásszabadság hajmeresztő illúzió. A szó minden szubjektivitását s jelentését figyelembe véve az. Sosem létezett szólásszabadság az egész világtörténelemben. Azért paradoxon, mert ha kimondok nyilvánosan egy tömeg előtt olyan mondatokat, amely hazugságokat leplez le, annak minden esetben maradandó szellemi vagy fizikai következményei lesznek. Hatok a beszédemmel másokra, következményeket okozok, holott a szólásszabadság lényege a következménynélküliség. Ilyen értelemben, a szólásszabadság forrása egy paradoxon. A másik értelemben, hogy bármit mondok, bármilyen szalonképtelen s inkorrekt dolgokat nyilvánosan, azok megtorlatlanul maradnak szintén hamis félrevezetés. Emberség, jóérzés, empátia - ezek relatív fogalmak. Valóban vannak olyan objektív társadalmi alapok, amelyeket nem illik áthágni, ám a keresztényi szentségeken, illetve az ezek tiszteletére épült szokásokon kívül szinte nincs semmi, amit egy miénkhez hasonló, sokat megélt keresztényi országban kétség kívül ide kellene sorolnunk. Azonban a szólásszabadság túllép hivatalosan a korrektség erényén is, tehát ha én pl. a holocaust cáfolatait akarom fejtegetni, akkor annak teljesen legálisnak kellene lennie, ám e honban és sok más országban ez törvénybe ütköző dolog - más kérdés, hogy a kommunizmus több, mint 100 milliós áldozatait törvényesen s legálisan lehet tagadni s gúnyt lehet belőlük űzni. S itt jön a kettős mérce, ahová ki akartam lyukadni. A szólásszabadság is a politika s az aktuális hatalmi elit martaléka. Ők határozzák meg az előnyeikre s védelmükre ezt a soha sem fix jelentésű fogalmat. Igazságtalan lennék, ha nem említeném meg a leggyakoribban használt védőbeszédük, tehát korrekt leszek s megemlítem: "Arról van szó, hogy attól, mert ki lehet valamit mondani, az nem egyenlő azzal, hogy ki is kell mondani." Nem kegyelmezek viszont az őszinte véleményemmel, ez egy irdatlan nagy ostobaság. Ha szabad valamit kimondanunk s nem tesszük ezt meg, akkor pontosan a pruláris demokrácia lényege veszik el, azaz a konstruktív sokszínűség megsemmisül, amelyből a végén a társadalom problémáinak a valódi megoldásai kikristályosodhatnának. A modern s egészséges társadalom így szabályozza önmagát. Ha vannak egy társadalomban önszabályozó, egymást kompenzáló folyamatok, az mindig örvendetes. Gondoljunk bele, hogy mi lenne ha a Nemzeti Ellenállás nem képezne ellenpontot a világkolonizáló cionista magyarországi helytartóival. Jobb ebbe nem belegondolni...

- Nem rég megjelent egy könyved, amiben Budai Nagy Antal 1437-es felkelését tártad fel, meglehetősen részletesen. Ez idáig egy sötét folt volt  a történelmünkben, örömmel jelenthetem, hogy a kiváló munkáddal ez a folt megsemmisült. Láthatunk tőled még több történelmi tanulmányt?

- Köszönöm elismerő szavaid, három s fél éves munkám van ebben a Budai Nagy Antalt s forradalmát tanulmányozó munkában. Jelenleg is elkezdtem tanulmányozni egy újabb részét a magyar történelmünknek, méghozzá a forradalmat követő Hunyadi Jánost s nemzetmentő tevékenységeit. Annyit elárulhatok, hogy ez sem egy pár hónapos feladat lesz, pár esztendő biztos el fog telni míg a legapróbb részletekbe be nem tudok tekinteni.

- Köszönöm az interjút, kívánok neked sok-sok kitartást az új könyved megírásához és nagyon remélem mindaz, amit elmondtál az meg fog valósulni minél előbb. Isten oltalmazzon…

- …minden nemzettestvért!

www.mahgar.gportal.hu
 

Hozzászólások megjelenítése

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.